Chapter 6th

Sziasztok!
Tudom,csak egy komi volt eddig,de egyszerűen elkapott valami és kényszert éreztem arra,hogy írjak. Nemsokára itt az év vége! Hála jó istennek,már nagyon várom! Reméle jó lesz a bizitek! Ha még van dogátok amit nem írtatok meg-mint nekem- akkor sok sikert hozzá!:))
XoLove Sophie

"Vajon tényleg olyan jó szembeszegülni a fajtánkkal egy olyan ügy miatt aminek nem tudjuk milyen kockázatát vállalunk?"

/Velery Brightmoore/

Tha War

Valery Brightmoore

Valery a tanácsosok előtt.

Martinnal egy kivilágított folyosón haladtunk útban a tanácsosok felé. Nem az az út volt,ahogyan a szobámhoz érkeztünk,teljesen máshová mentünk.
-Martin-szólítom meg,mire az előttem menő fiú hátrafordul és rám néz.-Hová megyünk? Nem itt jöttünk az előbb.
-Jó észrevétel-mosolyodik el.-Most nem a Tanácsterembe megyünk,mert most csak a legfontosabb 10 tanácsossal fogsz találkozni a Kerekasztalnál.
-Mint a Kerekasztal Lovagjai?
-Valami olyasmi-villantja ki tejfehér fogait. Az utunk további rész csendben telik. Elhagyjuk az ünnepségre készülődő embertömeget és egy sokkal csendesebb irányba megyünk tovább. Egyszer csak megállunk egy hatalmas fekete ajtó előtt amit két oldalról őrök védelmeznek. Ilyen fontosak ezek az emberek?
-Meghoztam a lányt-mondja Martin,mire az egyik bólint és kinyitja az ajtót. A Lányt,mintha valami fogoly lennék.
A terem melybe belépek egy szimpla irodai tanácsteremre emlékeztet,csak a hatalmas üvegablak helyett,egy hatalmas filmvászon helyezkedik el. Középen a híres Kerekasztal körülötte a 10 férfival. Most is ott van a főtanácsos,akit volt szerencsém felbosszantani a viselkedésemmel.Hirtelen mind a 10 szempár felém fordul.
-Jó napot!-köszönök. Oké Brightmoore,jól csinálod!
-Áh,a nagy szájú hölgy-áll fel a főtanácsos. Meglepetésemre viszont már sokkal emberibb formája van a hatalmas kerek szemüvege nélkül. Tuti kontaktlencse.-Legyen üdvözölve,újra. Foglaljon helyet.-int,mire leülök az egyedüli üres helyre.-Köszönöm Martin. Amint szükségünk lesz magára szólunk.-bólint,mire a fiú elhagyja a termet. Remek egyedül maradtam.
-Akkor hát-ül le újra a helyére-Kezdjük avval amivel kezdenünk kellett volna. Én Charlie Prescott vagyok,az Egyesült Királyságbeli Vérfarkas Állománnyal Főtanácsosa. Én foglalkozok az egész királyság területén lévő vérfarkas állomány rendszerezésével,rendtartásával és részben fenntartásával. De a legfontosabb,hogy az Atholl-ban élő farkasok biztonságban legyenek.-ledöbbentem,ez sokkal több információ,mint amire így elsőre gondoltam. Volt ebben minden fajfenntartás,rendszerezés,de ami a legnagyobb ütés volt számomra az Atholl volt. Atholl??!! De hát az Skócia,mi a francnak vagyok Skóciában?!
-Ezt nem hiszem el.-temettem az arcomat a kezeim közé. Félő volt,hogy újra sírni kezdek,akkor viszont Ashley kinyír a sminkem miatt.
-Mit?-néz rám,és mintha elmosolyodna a bajsza alatt.
-Hogy miért vagyok itt?-végül is igaz.
-Szükségünk van magára Mrs.?
-Mrs. Brightmoore,de ha jobbnak látja a Valery-t akkor hívjon úgy-mondom,mire a többiek is elmosolyodnak.
-Erős személyisége van Mrs. Brightmoore.-mondja az egyik számomra ismeretlen fickó.
-Sokszor mondták már.-erőltetek meg egy mosolyt. Talán nem is lesz olyan rossz itt.
-Visszatérve a segítségre-szólal meg Prescott főtanácsos,mire mindenki újra ránéz.-Nagy szükségünk van magára Mrs. Brightmoore.
-Hallgatom-helyezek hátra egy tincset.
-Tudomásunk szerint Ön egy álomvadász-bólintok. Mire akar kilyukadni?- Nem is kerülgetem a témát,egy csapat álomvadász háborgatja a környékünket,már hetek óta. Először csak kisebb zsákmányokat ejtettek. Nyulakat,őzeket. Pár napja viszont az egyik emberünket is elvitték azóta semmit nem tudunk róla. Értesüléseink szerint viszont Londonba vitték. A Központba.-fejezte be. Csend lett. Mindenki arra várt,hogy mondjak valamit. De hát mit mondhattam volna? Semmiről nem tudok. A másik dolog amit nem értettem,hogy miért háborgatják a farkasokat? Kicsi korom óta a szüleim és a tanáraim is azt tanították,hogy ilyen lények nincsenek. Mi vagyunk és a Sötétség. Rajtunk kívül csak az Emberek,azok meg nem vesznek észre semmit amit nem akarnak.
-Mit szeretne tőlem?-szólalok meg végül,miután megtalálom a hangomat.
-Akadályozza meg őket,védje meg az embereimet a ma esti vacsoránál!

***

-Valery abból is enned kell!-mutatott Ashley egy tál ínycsiklandozó süteményre,mire a tál ott termett

Így nézett ki Valery a vacsorán

előttem,Martin által.
-Nem is tudom,én már majd kipukkadok-mutattam a hasamra.
-Az csak ne zavarjon! Úgy is jól néznél ki!-válaszolta Martin. Felvontam a szemöldökömet mire teljes pírba borult az arca.
-Oh La La-mondta Lucy és a lányokkal elkezdtek nevetni. Végül mi is csatlakoztunk hozzájuk. A kaja isteni volt. Egy hatalmas bálteremben voltunk. Fantasztikus mi mindent kitudnak építeni csak azért,hogy szórakozhassanak.
-Egy kis figyelmet kérek-koccintotta meg egy ember a poharát. Mindenki abbahagyta a társalgást és felé fordult.-Az idei lakoma eddig csodásan halad-mosolygott Prescott főtanácsos.-De ideje lenne lassan levetnünk jelenlegi öltözékünket és letáncolni magunkról a felesleges kilókat.-ezen mindenki nagyot nevetett.-Még mielőtt nagyon szétszélednénk köszöntsük soraink közt Valery Brightmoore kisasszonyt!
-Állj fel!-súgta a fülembe Martin,követtem az utasítását és mindenki nagy tapsolásba kezdett.
-Miért tapsol mindenki?-kérdezem a mosolyom között kinyögve a lányoktól.
-Csak mosolyogj és integess.-tanácsolja Lucy. Folytatom,majd Charlie Prescott lehalkítja az embereket és újra helyet foglalok.
-Emberek,hogy már mindenkit köszöntöttünk; Kezdődjön az igazi szórakozás! Minden 18 éven felüli,meghívóval rendelkező személy sok szeretettel várunk!-fejezte be,majd jó éjszakát kívánt és elhagyta az asztalát.
-Akkor most nyomás!-mondta Shay,majd elindultunk vissza a szobámba.

Valery ruhája az After Party-n

-Nem értem miért kell ennyiszer átöltözni.-mondom miközben a harmadik ruhába préselem magam.
-Ne nyafogj már.-mondja Troian egy újabb adag szájfénnyel az ajkain.-Ti soha nem ünnepeltetek?
-Tudod,ha mi ünnepeltünk akkor az csak szűk körben,ha meg bulizni akartunk akkor ott volt London-rántom meg a vállam.
-Igaz,te városi vagy.
-Úgy is mondhatjuk.
-Válaszolva a kérdésedre-szól közbe Ashley- Az öltözködéssel mutatod meg,hogy ki vagy,mid van és,hogy mire vagy képes.
-Lehet,hogy a mim van részét kihagynám-simítom le a szoknyámat zavaromban.
-A végén még Martin számon kérné-mondja Troian,mire elkezdenek nevetni.
-Nagyon vicces,de nem értem mit vagytok úgy oda.
-Áh semmi semmi-legyinti le Lucy egy hatalmas mosollyal az arcán. Már éppen visszavágtam volna amikor Martin megjelent.
-Indulhatunk hölgyek?-nézett ránk. Bólintottunk és belevetettük magunkat a földalatti buliba.

-Akarsz táncolni-lép oda hozzám Martin.
-Persze-mondom. Megfogja a kezem és belépünk a parkettre. Abban a pillanatban egy lassú szám kerül terítékre így közelebb lépünk egymáshoz és beakasztom a kezem a nyakába.
-Gyönyörű vagy-néz bele a szemeimbe.
-Tudod elég idegen ez nekem-érzem,hogy pírba borul az arcom-A sok smink és a magassarkú nem az én világom. Vagyis inkább nem a mindennapi.
-Pedig jól áll-súgja a fülembe,mire elmosolyodok. Hirtelen egy élesen vinnyogó hang töri meg a csendet és piros fényben kezd el cikázni az egész terem.
-Martin mi ez?-nézek rá ijedten.
-A vészcsengő. Valaki betört az épületbe.-mondta és már el is tűnt. Milyen épület? Ja igen,nekik ez az épület. Körülöttem sikítozó és kétségbeesett fiatalok voltak,mindenki teljesen be pánikólt.
-Valery Brightmoore?-lép oda hozzám egy férfi akit ezelőtt csak a tárgyalóterem előtt láttam.
-Igen-mondom ziháltan. Mi történhetett?
-Az álomvadászok betörtek. A fegyvere készen áll.-bólintok és kirohanunk a teremből. Egy gyors mozdulattal lekapom a magassarkúkat és eldobom. Erre van most a legkevésbé szükségem. Tovább rohanunk. Megállunk a fal előtt,a férfi megnyom egy gombot,majd egy íjjal találom szembe magamat.
-Sok sikert!-mondja,majd magamra hagy és a fiatalok segítségére indul.
A vállamra veszem az íjat és futni kezdek? De hová mennyek? Gőzöm sem volt. Az adrenalin újra felgyülemlik a testemben. A folyosókon még mindig rohannak az emberek. Kis pittyegő hangot hallok. Mi a franc?
-Mindenki a földre!-kiáltom. A mellettem lévő fal hirtelen berobban és a föld hatalmas darabokban zuhan ránk. Nekicsapódok a falnak,majd egyenesen a járólapnak esek. A falból nem maradt semmi. Fekete ruhás katonák jönnek rajta keresztül. Álomvadászok. A ruhájukat egyből felismerem. A londoni csoport tagjai,onnan jöttek ahova én tartozom. Most viszont az itteniek biztonsága a tét. Nem figyelek csak lövök. Telitalálat az alak hátraesik. A körülötte lévő embereket váratlanul érte az eset így felpattanok és támadásba lendülök. Alkalmazom az ütéseket és a ruhásokat amiket ez a miniruha lehetővé tesz. Fölmérem őket,hárman vannak;plusz a halott a földön. Ahogy nézem két fiú és egy lány. Az egyik rúgásom az egyik fiú halántékát találja el,amely fájdalmában összeroskad. Egy pont Brightmoore-nak! A számomra lánynak kinéző alakot mellkason rúgom,mire nagy reccsenéssel esik neki a mögötte lévő falnak. Körül nézek. Ennyi volt. Kész. Vége. A fülsüketítő sípolás és a piros fények is megszűnnek. Vége,elmentek. Zihálva veszem a levegőt. Már kimentem a harcgyakorlatból.
-Hé ribanc!-rántja meg valaki a hajamat. Fájdalmamban felsikítok,mire nekinyom arccal a falnak. Most már végképp nem kapok levegőt. Érzem ahogy a karom meglendül és betalál a gyomorszájába. Fordítottam a helyzetünkön és így ő került háttal a falnak. Hátulról belekarolt a nyakamba amitől megfulladni lett volna kedvem. Amint egy kicsit enyhült a szorítása szembefordultam vele,hogy láthassam az arcát is.
-Justin!-sikítottam.