Chapter 7th

Sziasztok!

Igen,igen itt van a várva várt 7. rész! Először is nagyon örülök a visszajelzéseknek és a jelenlegi 3 feliratkozónak! Nagyon jól esik amikor írtok és izgalmas ahogy várjátok a következő részeket! Nem is tudom,hol kezdjem. Talán ott,hogy mint gondolom észrevettétek a főszereplőnk Valery Brightmoore-t Selena Gomez testében képzeltem el. És hát Ő adott ma nekem egy kis löketet ehhez a részhez a legújabb  Slow Down című számával. Egy eszméletlen pörgős és laza szám lett aminek nemsokára klippje is lesz! már alig várom! *-* Mindenesetre hallgassátok szeretettel akár olvasás közben is! De ha féltek,hogy elvonja a figyelmeteket a részletekről akkor ne most,de mindenképpen hallgassátok meg valamikor!

UI.: Kommenteket jelenleg is szívesen fogadok,hiszen erőt adnak az újabb részek megírásához! <3

XoLove Sophie

"Vajon mi okozta ezt a hirtelen változást nála? Szinte már családtagjaként bánik velem!"

/Valery Brightmoore/

Two Ways

Valery Brightmoore

Nem tudom kire számítottam de Rá a legkevésbé nem! Amint megláttam hatalmas barna szemeit egyből tudtam,hogy ő az.
-Justin!-sikítottam és ellöktem magamat a faltól. Szemtől szemben álltunk egymással. Miért ő? Miért pont neki kell itt lennie? Most,hogy már túltettem magam rajta!
-Valery-ejtette ki szinte csak ajakmozgatással a nevemet,de én hallottam. Hallottam,mint ahogy ki és be jár a levegő a testében. Hallottam minden szívdobogását. Láttam a meglepettséget az arcán. Ő sem rám számított.
-Justin-suttogtam immár a nevét. Nem tudtam mást mondani,csak néztem őt,amint ott áll,koszosan,izzadtan a falnál ahol két perce még egymással verekedtünk.
-Valery nézd én...-indult el felém. Hátra léptem és egy hirtelen mozdulattal felvettem a mellettem fekvő íjat és rászegeztem.
-Csak maradj ahol vagy!
-Nyugi-emelte fel a kezeit és visszalépett a falhoz.-Beszéljük meg.
-Nekünk nincs mit beszélnünk-nézek rá. Szét tudnám tépni! Hülyeség volt az az érzés áradat,csak a gyűlöletem öltött álruhát! Megölöm! Mégpedig most!-gondolom. Lassan hátrahúzom az ideget és célzok. Elég csak elengednem a nyilat és kész vége lesz ennek az egész nyomorult dolognak. Vége lesz neki is és idővel nekem is. Én itt maradhatok a farkasokkal békében,őket nem fogja háborgatni senki és ezt meg egy szimpla balesetnek is beállíthatom. Igazából szükségem sincs rá,a főtanácsos mindenben mellettem áll.
-Valery-kiálltja valaki. A hangtól megijedek és elengedem a göböt. A nyíl kijut a tartásomból és Justin vállába fúródik. Megdermedtem. Megtettem. Lelőttem az az embert aki jelenleg a legfontosabb számomra,akinek a halálát terveztem és kívántam a saját kezeim által. Viszont nem érzek megnyugvást. Pánik és keserűség,fájdalom és harag járja át a lelkemet. Harag amit most önmagam irányába érzek. Egy szörnyeteg vagyok!! Üres leszek,ha most elveszítem! Eldobom magamtól az íjat és Justinhoz rohanok. A hátán fekszik és nyöszörög. Lekuporodok és megfogom a kezét.
-Annyira sajnálom!-a könnyek feltörnek a csatornámból. Teljesen be vagyok kattanva. A hang irányába fordulok. Martin úgy öt méterre áll tőlünk teljes döbbenettel.-Húzz már a rohadt életbe! Hozz valami segítséget vagy meghal!!-ordítom torkom szakadtából. Beleremeg a kiáltásomba és elrohan.
-Justin annyira sajnálom.-szipogok.
-Megérdemeltem.-nyögi,de látom,hogy szenved. Nagyon szenved. És én okoztam ezt neki! Ha nem jön rendbe és most meghal akkor nem tudom mit csinálok. Körülnézek,kicsit homályos minden. Mintha egy függöny mögül néznék ki a könnyeim mindent elhomályosítanak. A nyíl! Az még mindig Justinban van. Ránézek,tükröződik róla,hogy nagy fájdalmai vannak. A bal válla alatt egy kisebb vértócsa gyülemlett már fel. Ha nem veszem ki elvérzik. Egy hirtelen mozdulattal rántom ki a nyilat a vállából. Fájdalmában egy erős ordítás hagyja el ajkait,majd elsötétül körülöttem a világ.

Fények világítanak az arcomba. Hol vagyok? Valami puha érintkezik az ujjbegyeimmel,mintha valami huzat lenne. Óvatosan belemarkolok. Igen tuti,hogy valami lepedőszerűn fekszek. Óvatosan kezdem kinyitni a szemeimet. Egy lámpa világít felettem,majd észreveszem a körülöttem lévő alakokat. Martin,Lucy,Ashley és egy olyan nő akit nem ismerek. Óvatosan magam mellé húzom a könyökömet és megpróbálom feltolni magamat;esélytelenül.
-Lassabban Mrs. Brightmoore!-sietett oda a nő és visszatolt az ágyra amin feküdtem.
-Ki maga?-nézek rá.
-Ő az orvosod,Mrs. Katy Collins.-mondta Martin a mellettem lévő székről.
-Minek nekem orvos? És miért vagyok itt?-meredek rájuk ingerülten. Mi a francot keresek itt? Aggódó tekintettel figyeltek engem. Lucy felállt és sírva elrohant. Shay aggódva rohant barátnője után. Ashley-re néztem.-Hát ennek meg mi baja?
-Nem emlékszel?-kerekedtek ki a szemei.
-Teljesen emlékszem mindenre,nem vagyok beteg! Csak azt nem értem miért vagyok itt ebben a kórházszerű szobában!
-Mire emlékszel Valery?-csúsztatta orrára a szemüvegét Mrs. Collins,majd kinyitotta a fekete mappáját és rám nézett.-Ha ennyire biztos vagy benne,hogy minden rendben,akkor hagy halljam.
-Mi ez valami kihallgatás?
-Valery!-szólt rám Martin parancsoló hangom amibe beleborzongtam.
-Sajnálom Mrs. Collins.
-Hívj csak Katy-nek.-mosolyodott el.-Szóval mire emlékszel?
-Rendben,akkor Katy-kezdtem bele-készülődtünk a vacsorára a lányokkal,aztán elmentem a tanácsosokhoz,aztán...
-Mit beszéltél a tanácsosokkal?-nézett fel Katy a mappából.
-Az álomvadászokkal volt kapcsolatos,meg kellett védenem a farkasokat tőlük.
-Rendben-írta vadul minden egyes szavamat Katy.-Tovább mondhatod.
-Igen,persze tűrtem hátra egy kósza tincset,majd elmeséltem az egész estémet. A vacsorát,hogy táncoltam Martinnal,az álomvadászok támadását,a Justinnal való küzdelmemet és,hogy lelőttem.
-Egyébként ő jól van?-nézek rájuk. Egyikük sem mondd semmit.-Kérem Katy.-kérleltem.
-Már valamilyen szinten rendben van-csukja be a fekete mappát-Most vallatják a támadásokkal kapcsolatban.
-Hogy mit csinálnak?-riadtam meg. Ugye nem bántottátok? csak ez járt a fejemben.
-A karja miatt,amit mellesleg rendesen átlőttél nem lehet mindent véghezvinni,de az idő majd elhozza azt is.-mosolyodik el,majd kimegy a szobából.
Hárman maradtunk. Csak Martin,Ashley és Én. Senki nem szólt semmit,de mit is mondhattunk volna. Ők semmit,azt várták,hogy én mondjak valamit,de én mit mondhattam volna? Akit szeretek az jelenleg ki tudja,hogy hol senyved és kitudja mit művelnek vele? Én meg itt ülök és... Várjunk csak? Itt ülök. De semmi problémám,szóval gyakorlatilag elmehetek. Jobban körülnéztem. A szobában nem volt más,csak az ágy,egy éjjeli szekrény és egy pár szék,amiken eddig ültek és amiken még most is ülnek. Egy takaróval vannak

letakarva a lábaim. A hajam még mindig ki van engedve és a rózsaszín ruha van alattam amiben az éjszaka voltam. Csak egy esélyem van nem több. Az ajtó ami elválaszt a külvilágtól,tehát elég egy jó ugrás és szabad vagyok. Rendben,nincs semmi baj. Egy ugrás Brightmoore,nem több csak egy ugrás,annyiszor megcsináltad már. Most miért ne sikerülne? Ránéztem a másik két emberre. Martin felállt és elővette a telefon szerű valamiét. Ashley meg belemerült a szoknyája igazgatásba. Sima ügy! Lerántottam a takarót és kiugrottam az ágyból és az ajtónál termettem,ami egyből kinyílt a jelenlétem érzékelésére. Futni kezdtem. Meg kell találnom Justint!
-Valery!-kiáltották a hátam mögött. Megálltam,hogy hátra nézzek. Ashley és Martin rohant utánam,tovább futottam. Ha jobban belegondolok szinte esélytelen ez az egész,mert két farkas azért elég gyors. Befordultam az első kanyarnál. Még több ajtó,de sehol a kijárat a folyosóról,hogy fogom így megtalálni Justint,ha még ki sem találok innen? Tovább rohantam. Előnyt kell szereznem. Gyorsan egy újabb kanyarhoz értem,majd az első ajtón berohantam és magamra csuktam. Egy tipikus sötét kórházi takarítószoba volt. Az ajtón kívülről hallottam amint Ashley és Martin elrohannak a búvóhelyem mellett immár farkas formában. Kicsit megpihentem amíg a lélegzetemet helyre raktam.
-Meg kell találnom!-suttogtam,majd óvatosan kinyitottam az ajtót. A folyosó újra üres volt. Óvatos léptekkel indultam el. Egy kétoldalas ajtóval találtam szembe magamat rajta a "Lépcső" felirattal. Kinyitottam és elindultam,immár felfelé.

Mint kiderült a kórház volt legalul. Hihetetlen,hogy mennyi mindent kitudnak építeni a föld alatt a legmodernebb rendszerekkel,s mind ezt elrejtik a világ elől. Ha jól számoltam 12 emeletet gyalogoltam,míg elérkeztem egy ismerős környékre. Itt már találkoztam emberekkel-úgy látszik nem a lépcső a leghíresebb járó eszköz errefelé-majd elindultam a szobám felé,amit szerencsére nyitva találtam. Amint beléptem azonnal magamra is zártam,megnéztem az órát,10:20 állt a kijelzőn. Remek,szóval jóval túl vagyunk az éjszakán. Az elsődleges tervem az volt,hogy rendbe hozzam magam,utána indulok el megkeresni Justint. A zuhany alatt a fejem erősen lüktetni kezdett,de most nem érdekelt. Megmostam a hajam és lemostam magamról a sminkemet is. Amint kiléptem megálltam a tükör előtt,már az a Valery Brightmoore állt előttem akit a mindennapjaimban szoktam meg és nem az aki vérfarkasokkal vacsorázik,majd majdnem kinyiffantja azt az embert aki számára a legfontosabb. Egy törülközőt magamra csavarva léptem ki a fürdőből és a hatalmas fekete szekrényem elé léptem. Mint megtudtam,Prescott főtanácsos beszerzett nekem ruhákat,hogy amíg itt vagyok a lehető legotthonosabb körülményt és a legstílusosabb körülményeket biztosítsa számomra. Nem igazán néztem,hogy mit veszek fel. Kivettem a legkényelmesebb dolgokat amiket megláttam. Mondjuk nem bántam volna ha adnak egy Hogy ne lógj ki divatos farkasok közül? című könyvet,de evvel kellene a legkevesebbet törődnöm most. Ki tudja mit csinálnak most Justinnal? Kiléptem a szobámból. Az emberek kezdtek szétszéledni,mindenki ment az ebédlőbe vagy ki a szabadba. Végig mentem a folyosón a lábaim vezényeltek,de tudták hova kell menniük.

-Valery a saját érdekedben teszem ezt!-ismételte Prescott főtanácsos az asztalánál ülve.
-Ezt most komolyan mondja?!-kiabálom,szintén harmadszorra.
-Valery,ezt nem te döntöd el! Akármennyire is szeretnéd ezért a helyért én vagyok a felelős beleértve téged is!-most már állt. Nem értettem. Miért nem láthatom Justint?
-Akkor legalább egy üvegen keresztül,hogy én is lássam,de ő is lásson!-kérleltem,de semmi hatás. Hátat fordított nekem és a monitort kezdte el nézni. Számára véget ért a beszélgetés. Összerogytam és szabadjára engedtem a könnyeimet.-Miért csinálja ezt velem?-szipogtam. Egy gondterhelt sóhaj hagyta el a száját. Megfordult és odajött hozzám. Nagyon hasonlított a mozgása apáméra,csak Ő öregebb volt nála.
-Gyere-nyújtotta a kezét. Megfogtam és felálltam. Leültetett egy fotelba és velem szembe ült.-Egy hölgynek nem illik a földön ülnie! Camil egy bögre kakaót a hölgynek.-mosolygott rám,mire egy kicsi szemüveges asszony lépett be egy bögre kakaóval és a kezembe nyomta. Meredten bámultam a bögrére. Az italnak mámorító illata volt,de egy valamit nem tudtam elfelejteni,hogy míg én itt "cseverészek" ki tudja,hol van Justin.
-Kérem-néztem rá újra.
-Miért akarod annyira látni azt a fiút? Miért olyan fontos Ő neked? Miért van az,hogy majdnem megölt,de te segítettél neki? Miért tudsz még azok után is ami a portállal történt könnyeket hullatni érte?-öreg barna szemei kérdőn fürkészték arcomat. Mit szeretne,hogy táljak ki neki mindent?
-Vele nőttem fel,csak Ő maradt nekem!-mondom és állom a tekintetét.
-Rendben.-állt fel.-Gyere.-nyitotta ki az ajtót. Bólintottam és leraktam a bögrét.-Hékás,kakaót meginni! Camil harap,ha valami nem fogy el-mondta nevetve. Gyorsan kiittam a pohár tartalmát és utána siettem.

Justinhoz készültünk. Kíváncsi voltam mi van vele. Aggódtam érte,féltem,hogy bármit csináltak vele. A másik,hogy Prescott főtanácsos milyen gyorsan megváltozott,mintha már nem az az ember lenne aki le "nagyszájú"-zott,hanem mintha egy teljesen más ember lenne. Kedves,vicces és törődő. Szinte már apai,vagy inkább nagyapai?
Egy olyan ajtóhoz érkeztünk,mint amilyen tegnap a tanácsteremnél volt. De az előbbivel ellentétben itt csak egy őr állt,mégpedig aki a fegyvert adta nekem. Biccentett nekem,mire elmosolyodtam.Csak nem itt van Justin?
-Rendben Valery-fordult felém a tanácsos.-Justin itt van,30 perc áll rendelkezésetekre,hogy beszéljetek vagy mit tudom én. Ha bármi baj van Adam lesz segítségedre,csak kiáltanod kell!-bólintottam.-Helyes! Jó szórakozást! És ne feledd,csak 30 perc!-mondta,majd eltűnt a folyosón lévő egyik ajtó mögött. Mély lélegzetet vettem. Sok múlik ezen a beszélgetésen,vagy min. Kíváncsi vagyok vajon Justin most megakar ölni amiért lelőttem? Vagy nem? Egy biztos,most dől el minden!