Chapter 8th

Sziasztok!

Először is,ne haragudjatok rám ezért a rövid és -számomra- összecsapott részért! Megvolt rá az okom,hogy nem szántam rá elég időt! Először is a hétvégén Erdélybe megyek-megint-csak most egy jutalom kirándulás keretein belül. Szeged-Arad útvonalon fogunk haladni és esélyem sem lesz meghozni a hétvégi részt! Szóval kövi rész nem tudom mikor lesz,mert a jövőhetem is úgy zsúfolt ahogy van! Suli végi programok,programok hátán,amikben fontos szerepet játszik a mi osztályunk is! Tudom nem nagy dicsőségnek számít,de én nagyon örülök,mert a legutáltabb és legnehezebb tantárgyamból a fizikából megkapom a 3mast! xD Na lényegtelen! Teljen szépen ez a meleg-várhatóan 30 fokos-hétvégétek! Legyetek jók! :*

Komizni itt is ér!:))

XoLove Sophie

"Az idő kevés volt ami a rendelkezésünkre állt,de kihasználtuk a lehetőségeinket."

/Valery Brightmoore/

30 minitues

Valery Brightmoore

A szoba egyszerű volt és kellemes,olyan mint az enyém. Az ágy középen helyezkedett el,mellette egy kis szekrény egy kislámpával megtoldva. Szembe vele egy fekete kétajtós szekrény. Mellette meg egy ajtó,gondolom az a fürdőszoba. Justin az ágyon feküdt fején egy fejhallgatóval. Olyan volt,mint egy átlagos fiú. Egy fiú aki nem álomvadász,aki nem vesztette el a családját,és aki nem esett át vallatáson farkasok által. Nem vette észre,hogy beléptem. Egyenletesen szuszogott. Elnéztem volna,de sürgetett az idő,csak 30 percünk volt mindent megbeszélni. Odaléptem az ágyhoz és lefeküdtem mellé. Ahogy besüppedt a matrac megérezte a jelenlétem és rám nézett.
-Valery!-ült fel bizonytalanul. Lehajtotta fejhallgatóját,melyből Justin Timberlake Cry Me a River című száma szólt. Mindig ezt hallgatta ha szomorú volt,tudom. Ismertem.
-Szia Justin-ültem fel és mélyen belenéztem barna szemeibe. Próbáltam kiolvasni mit érez,de nem tudtam,mintha félne attól,hogy hozzámérjen,fél attól,hogy megbánt,vagy csak,hogy megölöm.
-Annyira,de annyira sajnálom! Egy balfasz voltam,tudom! És ha képes lennél megbocsátani egyszer az életben,vagy csak időt adni arra,hogy megmagyarázzam nagyon hálás lennék!-most remény csillogott a szemeiben. Válasz helyett megcsókoltam,nem haragudtam rá,egyszerűen nem tudtam és nem akartam. Először éreztem,hogy elbizonytalanodik,de utána visszacsókolt. Belemarkoltam hajába és közelebb húztam magamhoz. Vadul csókoltuk egymást. Egyszer-kétszer beleharapott a számba,amit egy halk nyögéssel jutalmaztam. Óvatosan elváltunk egymástól,hogy levegőhöz jussunk. A tűz erősen járta át a testünket,szinte már összekötött minket. Óvatosan megfogta a derekamat és az ölébe húzott. Belenéztem a szemébe,mire elmosolyodtam és egy puszit adtam az arcára.
-Örülök,hogy ez is eljött.-mondta,majd a hajammal kezdett el babrálni.-Szeretlek Valery,mindennél jobban,ezt tudnod kell!-válaszul újra megcsókoltam.

-Én is szeretlek Justin-suttogtam ajkaik közé. Talán mindig is ezek voltunk mi: elveszett szerelmesek. Elveszettek,mert nem voltunk biztosak magunkban és a másik jeleire vártunk. Szerelmesek,amitől a tűz járt át mindkettőnket. Megfordultunk így most ő állt én meg ültem. Óvatosan hátradöntött és fölöttem volt. Így csókoltuk egymást. Nem volt szükségünk szavakra,tudtunk már mindent. Éreztük a szerelmet és a vágyat a másikon. Ez táplálta ezt az egészet. Tudtuk hol a határ,nem akartunk többet most,csak érezni a másikat,hogy itt van és,hogy őt is égeti a tűz.
Már egy ideje csak feküdtünk az ágyon. Az idő nem érdekelte semelyikünket,a lényeg csak az volt,hogy együtt legyünk ezalatt a maradék idő alatt. Fejemet Justin mellkasán pihentettem,hallgattam szívének heves dobogását ami megnyugtatott. Szokásához hívően megint a hajamat birizgálta,de be kell valljam imádtam amikor csinálja.
-Valery-hallottam meg hangját. Halk volt,de még is erőteljes.
-Igen?-felnéztem rá.
-Ugye ha ennek itt vége visszajössz velem Londonba?-aggódó volt a tekintete. Aggódó volt a hangvitele,aggódott,hogy megint elveszít.
-Ezen még nem is gondolkodtam-mondhatni időm sem volt,hogy ilyenen agyaljak.Nem válaszolt. Mondhatni rám sem nézett,hirtelen nagyon fontos lett számára a hatalmas fekete szekrény ajtó.De tényleg,ha választanom kéne hogy döntenék? Maradnék vagy mennék? Buliznék farkasokkal vagy együtt lennék Justinnal? Ezek a kérdések rohamoztak meg.
-Justin-ültem fel mellé.-Kérdezhetek valamit?
-Persze-tűrt hátra egy tincset az arcomból.
-Neked ez az előbbi-céloztam a csókokra-mit jelentett igazából?-kérdeztem meg.

-Hát valami ilyesmit-fogta arcomat kezei közé és megcsókolt. Egyből visszacsókoltam.-De lenne egy fontos kérdésem.-szűrte ki két csók között.
-Mégpedig?-mosolyodtam el. Vártam a folytatást.
-Valery Brightmoore,leszel a barátnőm?-húzott még jobban magához,mintha attól tartana,hogy sikítva elrohanok. De nem így tettem,sőt eszem ágában sem volt ezt tenni.
-Igen-mosolyodtam el,majd megöleltem. Bárcsak ez a pillanat is örökké tartott volna,de nem. Letelt a 30 percünk és jött az őr,hogy mennyek,mert a tanácsos az ajtó előtt vár rám. Egy csókkal búcsúztunk el egymástól,de jó hosszú csók volt. Nem akartam itt,hagyni nem akartam magára hagyni,újra. Ráadásul,hogy most már hivatalosan sem "csak barátok" vagyunk,nagyon nehéz volt.

Mikor kiléptem Charle-val találtam szemben magamat. Újra magára öltötte a "tanácsos" formát.
-Mrs. Brightmoore,ideje indulnunk.-indult el a folyosón. Az ajtó mögöttem bezárult és elvesztettem a szemeim elől Justint,újra. Csöndben haladtunk a folyosókon. Nem igazán figyeltem merre megyünk,csak mentünk és végül a szobámnál kötöttünk ki.
-Prescott főtanácsos-szólítottam meg. Szembe fordult velem és belenézett a szemeimbe. Álltam a tekintetét,nem igazán volt mitől tartanom. Csak egy farkas-még ha az egyik leghatalmasabb is-nem árthat a szemkontaktusa. Legalábbis remélem.-Megszeretném köszönni,hogy találkozhattam Justinnal.
-Ne higgye,hogy ez csak megszánás volt-hatalmas szemekkel meredtem rá.-Szükség van arra,hogy rendezett legyen a lelki állapota.-még jobban kitágult a pupillám. Ez meg mi a francról beszél?!
-Ezt nem értem.-vallom be.
-Gondoltam. Viszlát legközelebb-zárta le a beszélgetést és eltűnt. Zavartan álltam az ajtóm előtt. Mi a francról beszél ez? Bár már meg sem lepődök,hogy nem értek valamit,elég követhetetlenek voltak az események a számomra. Kinyitottam az ajtót. A szoba még mindig olyan állapotban volt,mint amilyenbe hagytam. Becsuktam az ajtót és lefeküdtem az ágyba. Harminc perc. Ki gondolná,hogy ennyi minden történhet fél óra leforgása alatt. Helyezkedtem még egy kicsit. Mikor régen a szobámban megfordultam mindig az ablakom fogadott kiláttam,beáramlott a fény, a nap megperzselt és feltöltött. Most ez itt hiányzik. Lehunytam a szememet és újra magam elé képzeltem a napomat. Ashley és Martin biztos haragszanak most rám,de ők ezt nem érthetik. Mondjuk senki sem érti,mert még én sem nagyon. Maximum Justin. Most,hogy tudom,biztonságban van és,hogy mit érez,mármint,hogy szeret. Ez hatalmas támasz számomra,hiszen azon a lelki hullámvasúton amelyen az elmúlt hónapokban voltam,nagyon megviselt,mint lelkileg,mint testileg is. A legnagyobb bajom,talán mégis a kimerültség volt. Már egy ideje nem aludtam egy jót,ideje lenne elkezdeni. Nehézkesen,de feltápászkodtam és elindultam a fürdőbe. Beléptem a zuhany alá és magamra eresztettem a vizet. A zuhanyrózsa engedett és a meleg víz kezdte el bizsergetni az oldalamat. Magamra kentem egy tubus tusfürdőt,megmostam a hajamat,majd csak folyattam magamra a vizet. Az elmúlt hetek eseményei táncoltak a fejemben. Vajon mi lett volna,ha akkor reggel nem megyünk el Justinnal? Mi is meghaltunk volna,vagy még a családunk is túlélte volna? Vajon megtalálták a holttesteket? A smároláson kívül ezt is megkérdezhettem volna. Nem baj,Prescott hátha holnap is beenged Justinhoz. Vagy,ha mondjuk három-négy napon belül olyan lesz a kapcsolatom a főtanácsossal fölvethetném azt az ötletet,hogy engedjen el minket. A víz már kezdett hűvös lenni így kikeltem a gondolataimból és kimásztam a zuhany alól.
A szoba hőmérséklete hűvösen érintette a csupasz testemet még a törülköző alatt is. Oda mentem az ágyhoz és belebújtam a pizsamámba,mármint a rövid naci-top kombinációba. Befeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót,hogy elmerüljek az álmok világába.

Az orromat perzseli a füstszag. Megpróbálom kinyitni a szememet,de nem bírom. A füst mindent elnyel. A szobámban vagyok. Éles sípolás és újra a fénylő vörös fényt érzékelem. Valami nincs rendben,mi ez a hatalmas füst? Lerúgom magamról a takarót és odaesek a kétajtós fekete szekrényhez. Kinyitom és kutatni kezdek. Szinte már fulladozok,alig bírok lélegezni a füsttől. Végül megtalálom amit kerestem:egy elsősegély doboz. Gyorsan kibontom. Egy oxigén maszk és egy szemüveg is van benne. Kikapom és magamra veszem.
Kirohanok a folyosóra,még mindig pizsamában. A füst itt is mindent elnyel. Az emberek menekülnek. Mindenkin az oxigénmaszk van és a védőszemüveg. Mi történt itt? A vörös fények a vészjelző lámpából jönnek. Martin fut felém keresztül a tömegen.
-Valery fuss!
-Martin mi történt?-zihálom,de nem állok meg futok vele.
-Valaki kiakar füstölni minket!-mondja majd még gyorsabban rohanunk. Hirtelen éles szúrást érzek az oldalamba,mintha belém vágtak volna.
-Valery ne állj meg!-kiáltja Martin,majd megragad és a kezében fogva kirohan velem. A felszínen emberek fogadnak minket. Mindenki ahol van csak leveti magát. Az éj sötétjében csak a Hold világít. Már rég nem jártam kint,de nem hittem,hogy így fogok kijutni. Martinhoz fordultam,még mindig alig kapott levegőt.
-Jól vagy?-kérdeztem tőle,mire bólintott. A barlang amit eddig otthonomnak is nevezhettem,most füsttel volt teli. Az összes vészkijáratot kinyitották,hogy az emberek szabadulni tudjanak. Összesen 10 ilyen található.
-Valeyr,Martin-hallom meg,majd Lucy és a többiek futnak oda hozzánk és megölelnek. Láthatóan nekik sem volt idejük felöltözni,mindannyian a selyem hálóingjükben tündököltek.-Hát jól vagytok?
-Igen,csak kérlek ne fojts meg!-nevetek,de visszaölelek.
-Rendben-nevetett ő is. A többiekre néztem. Aggódó arccal nézték az otthonukat,ahonnan kifüstölték őket. Ugyanezt éreztem én is,meggyötrést és elhagyatottságot amikor Justinnal a Parkban álltunk,mikor jöttek a bombázók. Justin?! jutott eszembe. Vajon ő hol lehet?
-Martin,Justint hova vitték?-kérdezem aggódóan.
-Nem tudom Valery.-ült le és a térdére hajtotta a fejét.
-Meg kell találnom!-kiáltom,majd rohanni kezdek. A tanácsosi sátrat veszem célba-igen ők olyan nagyon fontosak,hogy nekik olyan is van,nevetséges-majd Prescott főtanácsoshoz rohanok aki három másik tanácsossal vitázik valamin.
-Prescott tanácsos!-szakítom meg a beszélgetést,feltehetően elég illetlenül és ezt rajtuk is látom.
-Mit akarsz?-förmed rám az ősz hajú férfi. Ő is,mint mindenki más pizsamában és köntösben álldogál,míg én majd megfagyok bugyiban és trikóban.
-Hol van Justin?-zihálom.
-Kicsoda?-húzza fel a szemöldökét.
-Justin. Justin Bieber,a barátom! Az álomvadász!! Hol van?!-kiáltom és nagyon kell tartanom magam,hogy ne ugorjak a nyakának.-Hol van??!!-most már üvöltök.
-Uram Isten-sápad el. Nem kell többet mondania,tudom. Lent maradtak!